Howard Phillips Lovecraft
______________
Árnyak a kapu
előtt
Hosszú várakozás
után ismét egy újabb Lovecraft novelláskötettel
örvendeztetett meg a Lazi Bt. A borítót is
szerintem jól eltalálták, talán ez az eddigi
legjobban sikeredett Lovecraft kötet borító.
|
 |
A könyvet indító, és
egyben címadó hosszabb terjedelmű novella (Árnyak
a kapu előtt - The Lurker at the Treshold)
társszerzője az az August Derleth (1909-1971), aki
Lovecraft tanítványa, majd az Arkham House egyik
megalapítója volt. A történet egy Billington nevezetű
család körül forog. A Billingtonoknak nem messze
Arkhamtől volt egy hatalmas birtoka, és nevük hallatán a
környékbelieket rettegés fogta el. Éjjel sokan
üvöltéseket véltek hallani a Billington birtokról. Ám
ezek megszűntek, mikor a család a XIX. században
elköltözött Angliába. Ekkor nyugalom költözött a
vidékre. 1921-ben valaki megvette a Billington házat; egy
bizonyos Mr. Ambrose Dewart, akiről kiderült, hogy a
Billingtonok leszármazottja. Kutatásai során egyre jobban
a sötét erők befolyása alá került, és az éjszakai
üvöltések is újrakezdődtek a Billington birtokon.
Nagyon jó fogás a novellában, hogy több szemszögből is
megismerhetjük a történetet. A hosszú bevezető rész
addig tart, amíg Dewart unkatestvére meg nem érkezik a
birtokra. Innentől kezdve ő meséli már tovább az
eseményeket. Később pedig a rejtélyes eltűnések után
nyomozó tudósok kutatásait követhetjük nyomon.
Beszélgetésükből még azt is megtudhatjuk, hogy
álláspontjuk szerint Ambrose Bierce mexikói
eltűnésének hátterében is a Nagy Öregek állnak.
A barlangi szörnyeteg
(The Beast in Cave) című
novella főszereplője eltéved a Mammoth Barlang
labirintusrendszerében. Lemaradt társaitól, az éhhalál
fenyegeti, szóval nagyon el van keseredve. Ezt még csak
tetézi, hogy közben a fáklyája is elalszik, immár teljes
a kétségbeesés. De ez még mindíg nem elég, lépteket
vél hallani, majd hamarosan meg is érkezik azoknak a
tulajdonosa. Barátunknak persze mostmár nincs
veszítenivalója, és nekiesik a valaminek. Pár
mészkődarabbal sikerül is átküldenie a túlvilágra,
majd újból elindul társai keresésére. Hamarosan meg is
találja őket, így együtt visszatérhetnek a küzdelem
helyszínére. És ekkor fény derül a titokra.
A Dagon
rövid bevezetőjében egy öngyilkosságra készülő
őrült emberrel ismerkedhetünk meg. Mielőtt azonban
végezne magával, úgy dönt papírra veti történetét.
Ebből kiderül, hogy német kalózok fogságából menekült
el a Csendes-óceánon egyetlen csónakkal. Így került egy
óceánból kiemelkedő furcsa fennsíkra. Pár napos
bolyongás után rátalált egy hatalmas monolitra, melynek
tövében megpillantotta a Dolgot.
A következő megdöbbentő
történet (A leszármazott - The
Descendant) egy londoni fogadóban élő rejtélyes
emberről szól. Igen kellemetlen szokása, hogy üvölt,
amikor a templom harangjai szólnak. Idétlen
gyermekkönyveket olvas, mert számára még a gondolkodás
is hátborzongató dolog. Senki sem tudja mi az oka, de
többnyire nem is kíváncsiak rá; egyszerűen őrültnek
titulálják a tagot. Nagyon visszahúzódó természetű,
és nem is áll szóba senkivel, így nem lehet tudni, hogy
mi áll őrületének hátterében.
Ám egy napon egy Williams nevű ember is megszáll a Gray
fogadóban. Ő már mindjárt másképp viszonyul
emberünkhöz: barátkozni próbál vele. Hamarosan ki is
derül, hogy az őrült nem más, mint Lord Northam, egy ősi
dinasztia tizenkilencedik bárója, és van egy
Yoskshire-parti vára is, mely eredete a római korba nyúlik
vissza. Egyik őse, Gabinus, egy római hadi tribunus volt,
akit elűztek Britanniából, mert különös szertartásokon
vett részt. Egyszer bement egy barlangba, ahol furcsa
szerzetesekkel találkozott, és mindenféle dolgokat
idéztek meg. Gabinus később erre a barlangra építette
erős várát.
Lord Northamnek gyermekkorában különös álmai voltak,
melyek zavaros, furcsa helyszíneken játszódtak. Egyre
jobban érdekelni kezdte az okkultizmus, és a végén
belekezdett a sátánizmusba is. Habzsolta a könyveket,
melyekről azt hitte, közelebb viszik álmai helyszíneihez.
Úgy gondolta, létezik egy kapu, melyet ha átlép, álmai
emlékeinek világába kerül...
Ámde itt végeszakad a novellának. Lovecraft sajnos nem
tudta már befejezni. Kár érte! Engem például nagyon
érdekelt volna, hogy Northam mért üvölt, mikor a harangok
szólnak. Valószínűleg egy jó kis, sötét, szorongós
történet állt volna mindennek a háttarében, olyan
amilyet Lovecrafttől megszokhattunk. De ezt már sajna soha
nem fogjuk megismerni.
Ulthar macskái (The
Cats of Ulthar) különös veszélynek vannak kitéve. A
Skai folyó mellett fekvő Ulthar nevezetű kisvárosban élt
egy öregember a feleségével, akik abban lelték
örömüket, hogy minden macskát szadista módon
legyilkoltak. Az emberek féltek tőlük, és nem mertek
tenni semmit ellenük. Egyik nap egy vándorkaraván haladt
keresztül Ultharon. Volt velük egy árva kisfiú is a
kedvenc macskájával. Természetesen az öregember és
felesége ezzel a macskával sem tett kivételt, ezt is
lemészárolták. A kisfiú bosszút fogadott és meditálni
kezdett. Ennek következményeképpen Ulthar macskái
összefogtak és az éjszaka leple alatt szépen megették az
öregembert és a feleségét is, majd ezekután jóllakottan
tértek vissza gazdáikhoz.
"Nyarlathotep... a
kúszó rettenet... én vagyok az utolsó... a figyelő
üresség..."
A Nyarlathotep
című novella szerintem a legnehezebben megemészthető,
legnehezebb nyelvezetű történet a könyvben. In medias res
kezdéssel indul, majd a narrátor segítségével egy
kaotikus helyszínre érkezünk, ahol valamiféle világvége
hangulat uralkodik. Bizonyos jóslatok, hírek kaptak
szárnyra, és az emberek rettegésben élnek. Ekkor lép a
színre az Egyiptomból érkezett, legendás Nyarlathotep,
aki különös bemutatóival csak tovább növeli a
feszültséget. Persze a tanult narrátor nem hisz a
bűbájnak, és szemfényvesztésnek titulálja az egészet.
Ezután indul útjára Nyarlathotep parancsára a közönség
egy menetet alkotva. A városon, és az egész környezeten
közben valamiféle dekadencia lett úrrá, minden romokban
áll. Ezután a menet egyre több részre szakad, és
néhány embercsoportnak tudomást is szerzünk
pusztulásáról. Végül a narrátor csoportja megérkezik
azokba a dimenziókba, ahol Nyarlathotep az úr.
Egyébként egész jó kis novella, de többször el kell
olvasni, hogy megértsük. Első olvasásra még dúskál az
összefüggéstelen részletekben. Talán túl elvontra
sikeredett.
Összeségében véve szerintem
nagyon jó könyv, mindenképpen
érdemes megvenni. Az August Derleth-tel alkotott közös novella
nagyon profin van megírva, A leszármazott befejezésén pedig
elfilozófálhatunk egy darabig.
Johnni