Die monster, die!

Gyártási év: 1965
eredeti novella:
The Colour out of Space, 1927
magyarul megjelent...
- novella:
-
-
film: -

Rendezõ: Daniel Haller

Szereplõk:
Boris Karloff
Suzan Farmer
Patrick Magee
Nick Adams

Játékidõ: 80 perc

 

 

     A Die Monster, Die az egyik legkorábbi Lovecraft adaptáció, amely valaha mozivásznon megjelent. Aki kiváncsi az eredeti mûre, szerezze be a The Colour Out Of Space címû novellát, a film története ugyanis az alapján készült.
A sztori: egy fiatal férfi, Stephen Reinehart (Nick Adams) érkezik Arkham city-be. Arról érdeklõdik, hogy merre találja a Whitley kastélyt, e szó hallatára azonban mindenki faképnél hagyja hõsünket. Végülis odatalál ehhez a hatalmas, ijesztõen öreg kastélyhoz, melynek házura Nakum Whitley (Boris Karloff), a tolószékes vén trotty, aki már épp elzavarná Stephen-t, mikor megjelenik Nakum lánya, a szép és csinos Susan (Suzan Farmer). A nõ nagyon örül Stephen érkezésének - együtt jártak a gimis idõkben -, így a férfi marad.
Nem sokkal késõbb Nakum felesége is betotyog a képbe (az arcát lepellel eltakarja, biztos azért mert sárgák a fogai) aki elárulja; õ küldte hõsünknek a levelet, hogy jöjjön ide sürgõsen és vigye el a lányát errõl az elátkozott helyrõl...
Éjszaka hátborzongató sikolyokat lehet hallani a házat körülölelõ erdõbõl, Suzan-t pedig halálra rémíti egy fekete ruhás kísértet, aki az ablakból figyeli õt. Következõ éjszaka Nakum kigurul tolószékével az erdõbe; Stephen követi, és a legnagyobb megdobbenésére azt látja, hogy az öreg a lábaira áll, és nekikezd sírt ásni.
Innen nem messze hõsünk egy üvegházat talál, amelybõl különös zöld fény árad. Természetesen a bejárati ajtó zárva van, de egy zár vagy lakat sem áll ellen egy jó erõs ütésnek/rúgásnak (lásd
Hasfalmetszõk; ott egy apró ütéstõl kinyílt a lakat :)). Odabent hatalmasra nõtt növények sorakoznak; Stephen alaposabban megvizsgálja a termõföldet, melyben itt-ott zöld fénnyel világító kövekre bukkan. Talán ezek okozzák ezt a különös mutációt? Talán ettõl olyan ronda a Boris Karloff?
Az üvegház pincéjében földöntúli, csápos kreálmányok éldegélnek - egy, számunkra teljesen idegen életforma, szerencsére fémketrecbe zárva. És mindent beborít a zöld fény...
Stephen Reinheart úgy gondolja, eleget látott; visszarohan a kastélyba, hogy magával vigye Susan-t, de ekkor rátámad Nakum, aki közben valamiféle átváltozáson ment keresztül. Leginkább egy zombihoz hasonlít, akinek a feje úgy világít, mint egy neonlámpa (természetesen zöld fénnyel). Hõsünk nagy nehezen legyõzi, Nakum hullája kigyullad, a lángok pedig az egész házra átterjednek. Természetesen a fõhõs és a fõhõsnõ megmenekül, akik már a távolból nézik a mögéjük vetített égõ házmakettet. 

A Die Monster Die-t a legtöbb helyen elég rendesen lehúzták, pedig szerintem ez egy nagyon kellemes kis darab. Bár ennél sokkal jobb Lovecraft-adaptációk is vannak (From Beyond, Re-Animator), bizony sokkal rosszabbakat is találunk nála (The Unnamable, Cthulhu Mansion). Nagy idegrázást nem is várhatunk tõle, csak egy hangulatos kis klasszikus mozit.